4. Déméter

A bennünk élő istennő: DÉMÉTER

Az istennő, akinek mítosza elsődlegesen lányával, Perszephonéval
kapcsolódik össze.

A köztudatban, az anyaság, a termékenység, az anyagi világban
megmutatkozó bőség archetípusos hordozója.

Szerintem ennél bonyolultabb: teljesebb is, de „árnyékosabb” is a
DÉMÉTER minőség.

Kronosz és Rheia második gyermekeként született, Zeusz a testvére, s
gyermekének apja is egyben.

Egy napon, az Alvilág ura Hádész, szemet vetett a gyönyörű bakfis
Perszephonére – és Zeusz (az Apa) beleegyezésével(!) – virágszedés
közben elrabolja, sötétkék paripák vezette fogatán földalatti birodalmába
ragadja őt.

DÉMÉTER az őrülettől jajongva, kilenc napon át étlen-szomjan keresi
lányát, mígnem megtudja az igazságot. Ekkor eltávozik az Olümposzról,
mélységes gyászba borul – és vele együtt gyászba borul a Föld is.

Kietlenné, sötétté, terméketlenné válik minden.

Hosszan sztrájkol az élet-adó istennő…

Ettől még Zeusz is megretten, ezért ráveszi Hádészt egy egyezségre:
tavasztól – őszig, engedje vissza anyjához a Földre Perszephonét, az év
maradék részét (tél), pedig az Alvilágban (tudatalatti/tudattalan)
úrnőjeként élheti vele, a hitvesével.

Amikor Perszephoné visszatér a Földre, és végre találkozhat
DÉMÉTERrel, virágba borul minden, ragyogni kezd a Nap, megéled a
természet. Szeretet kapcsolatuk gyümölcseként, nyáron és ősszel
beérnek a termések, bőséges gondoskodást árasztanak az emberiség
számára.

Az igaz találkozások boldogsága.

A szeretett-től elválás fájdalma.

E kettő örök, soha nem szűnő váltakozása, körforgása.

Tavasz, Nyár, Ősz – és Tél.

Az Anya-Gyermek kapcsolódás szépséges és a közeledési-távolodási
kísérletek, örök ambivalenciával terhelt viszonya.

A DÉMÉTER minőség, eredendő és alapvető hajlamait tekintve
gondoskodni, táplálni, óvni és védelmezni akar.

Sokat tud a veszteségről, a gyászról, a sorsban munkálkodó hatalmas
erőkről, melyek váratlan, tragikus és visszafordíthatatlan fordulatokat
hoznak.

Tudja és ismeri a szeretet – legfőképpen a szülői szeretet – mélységes
kötelékét, gyöngédségét, áldozathozatalra való képességét.

És az olykor fojtogató, az érzelmi kiszolgáltatottságából adódó,
mártíromságra hajlamos, passzív-agresszív, bekebelező szándékát is.

Továbbá, képviselete annak a hatalmas belső erőnek, küzdési
képességnek, bátorságnak is, ami szerettei bántalmai okán ébred fel
benne.

Önmaga kívánalmait félre téve, megvalósulását a gyengék, elesettek,
kiszolgáltatottak, betegek, gyermekek iránti odaadó gondoskodásban
tudja megmutatni.

(Sokszor férjnek is tudattalanul olyant választ, aki gyenge fizikumú,
beteges, gyámolításra szoruló, függőségekre hajlamos, irányításra
vágyó, gyermeklelkű férfi).

„Kifelé” él. A másokkal való aktív, segítő szerepű kapcsolódás adja az
identitását, léte beteljesedését.

A BENNÜNK ÉLŐ ISTENNŐK TÁNCA, szerdai zárt csoporton ezekkel a
belső minőségeinkkel, az ezekben rejlő erőforrásokkal, illetve ugyanezek
veszélyeivel (áldozat szerep, mártírság, „szeretetteljes” leuralás,
birtoklás, kontroll) fogunk dolgozni – sok mozgásos-táncos és bodywork
gyakorlattal.

Tünde