Pontosan három évvel ezelőtt, mondtam egy nagy IGEN-t az életre. Akkor, ott, nem volt félelem, kétség s kérdés – csak a Szív igazsága, lendülete, bátorsága, egyértelműsége.

Hársfa illat lengett körül mindent, ezeknek a hatalmas fáknak gyöngéd, sohasem tolakodó, mégis súlyos illata.

Három év eltelt, nem érzek hársfa illatot sehol – a természet idén, zavarodottan kullog önnön ritmusa mögött.

Három év eltelt, nem érzek Szív-igazságot, bátorságot. 

Lendületet? Egyértelműséget? Ugyan!

S mégis…

Az ÉletIGEN – nem csupán a boldogok kiváltsága.

Az ÉletIGEN – nem érzés.

Az ÉletIGEN – nem hangulat vagy állapot kérdése.

Az ÉletIGEN: meghajlás, szelídség, áhítat az Élet teremtése, a mindig meghökkentően erőteljes Valóság kibontakozása előtt. 

Az ÉletIGEN: főhajtás, mások és a saját utam szentsége előtt.

Az ÉletIGEN: tisztesség.

Az ÉletIGEN: bizalom.

Az ÉletIGEN: az Igazság feltárulkozása.

Az ÉletIGEN: döntés!

 

Ha szeretnéd, a szerte-gurult IGEN-jeidet megkeresni…

Ha veszteségekkel küzdesz, s úgy érzed mindent elvett tőled az élet, nem maradtak IGEN-jeid…

Ha elakadtál, megakadtál, vagy éppen megterhelő változások előtt állsz, nehéz döntéshelyzetben vagy, nem tudod IGEN-t vagy NEM-et mondj…

Ha végre szeretnél, önmagadra IGEN-t mondani…

Csak éber tekintettel nézz körül. Láss is. Csak nézd a fákat! Engedd, hogy tanítsanak.

 

Tünde