Hittel vagyok itt – hittel abban, hogy bennünket, embereket, ugyanaz tesz boldoggá, és ugyanaz tesz bánattal telivé. Mindannyian hordozzuk a sorsunkat, önmagunktól-, a másik embertől-, a természettől-, az isteni rendtől-, az Univerzum erőforrásaitól való elválasztottságunk illúzióját. Ismerjük a szenvedést, ismerünk örömöket, de ismerjük az űrt is, amit csak pillanatokra tud betölteni valaki vagy valami más.
Szeretni és szeretve lenni szeretnénk, hiszen ez az, ami végső értelmet adhat létünknek.
Szeretnénk önmagunkat is szeretni, megismerni, megérteni a személyiségünket- és az életünket alakító kényszerű mintázatainkat.
Szeretnénk ezeket meghaladni. Szabad lélekkel élni – és halni.
Hogy amikor eljön az óra, tág és fényes tudattal azt mondhassuk: „Jó és teljes életet éltem! Bátran féltem!”
Engem arra hívott a sorsom, minden tapasztalásom, minden tanulmányom, hogy ebben a kalandos önismereti útban kísérjem, támogassam, vezessem az embereket, nőket és férfiakat egyaránt.