Az olyan jó lenne, ha egy felnőtt ember is – akár a gyerek, óvoda vagy iskola után – beléphetne egy olyan biztonságos, számára kialakított térbe, ahol lerúghatja a cipőjét, messzire hajíthatja a táskáját, vadul szaladgálni, ordítani kezdhetne, felmászhatna, lecsúszhatna, lenghetne, lóghatna, hasalhatna, sarazhatna…
Azt képzelhetné, hogy igazából ő egy sárkány, híres focista, szupersztár énekesnő, rettenthetetlen viking vagy csak papa vagy mama, abból a bizonyos játékból, miközben nem is…
Emlékeztek még?
Általában fajsúlyos témákkal átszőtt „nehéz csoportokat” tartok, de a tavaszi zsongás meghozta a kedvem, hogy újra életre leheljem a néhány éve megkezdett JÁTSZÓ-TÉR programomat. (Persze – minden önismeret, így ez is, csak játékos formában.)
Kedves Játszani (is) Vágyó Felnőttek!
VAN nektek JÁTSZÓ-TÉR!
Attól függően, milyen témával/kérdéssel/fantáziával/ötlettel/igénnyel jöttök – együtt, egy térben, egymással fogunk játszani. Sokat mozgunk majd, lesz lehetőség alkotásra, zenélésre, táncra is, de alapvetően arra készülök, hogy dramatikus, szerepjáték formában (role-playing) fogjuk közösen kialakítani az estét.
Bármiből ki lehet indulni, higgyétek el! Egy álom… Egy vers… Egy dalszöveg… Egy munkahelyi konfliktus… Egy messenger-üzenet… Egy mindennapi élethelyzet…
Egyetlen kép vagy egyetlen mondat – elég.
