JÁTSZÓ-Tér csoport

Igazad van, ha azt mondod: Az élet – nem játék.
És igazam van, ha azt mondom: A játék viszont – élet!
Játszani – JÓ!
Kitenni azt, ami belül foglalkoztat, szorongat, fölzaklat, kiborít, megszégyenít, vagy éppen örömmel tölt el, megnyugtat, bátorít – az JÓ!
Társakat találni ehhez, újra élni vagy újra írni életünk belső-külső forgatókönyvét, az JÓ!
Kilépni elszigeteltségünk zsáknehéz illúziójából és kifejezni az igényünket, felvállalni a láthatóságunkat, keresni a „valahova tartozásunkat”, meglelni a pajtásainkat, az JÓ!
Nem, örökké csak a torkokat köszörülni, el nem mondott mondatokat visszanyelni, könnyeket és kacajokat elfojtani, ordítást, vágyat, örömöt megnyirbálni! Kontrollálni…
Figyeld a gyerekeket! És emlékezz…
A játék JÓ! A játék – GYÓGYÍT.
Az Élet – nem játék, de a JÁTÉK – élet!
A JÁTSZÓ-Tér műhelyre úgy, és azzal a témával érkezel, ahogy vagy.
Lerúgod a cipődet, és sok-sok, mozgásos, kapcsolódós gyakorlattal, inspiratív zenékkel kísérve beleérkezel a közös térbe, beleérkezel a testedbe, beleérkezel a jelenlétedbe.
Észleled és megengeded, hogy mások is ott legyenek.
Gyakorlod, hogyan lehet figyelemmel, elfogadással, a szíveddel, könnyed lélekkel önmagad és mások felé fordulni.
Nem az elkülönültség illúzióját fenntartva, hanem a „mély, emberi közös”-ben találkozni egymással.
Megidézve, álmélkodva behívva a bennünk élő nyílt, gyermek-lelket.
Önként leveted felnőtt léted szigorú gúnyáit, hogy visszatalálhass a minden gyermekre jellemző, magától értetődő, izzadt-maszatos-sebhelyes-dzsuvás LÉTÖRÖM-be.

Bármilyen nehéz most. Megterhelt, szorongató, félelmetes, hiányos, frusztrált, veszteséges lehet, amit érzel – teljesen rendben van! Gyere mozogni, gyere játszani! Minden elfér, minden belefér!
Önfeledt, feltöltött, kipihent, jókedvű, kiteljesedett, elégedett vagy? Nagyon jó! Akkor, „Oszd szét kincseid!” (W.S.) Gyere mozogni, gyere játszani!
A JÁTSZÓ – Téren, játszva tanulunk újra, tiszta szándékkal mozogni, mozgásban, áramlásban maradni, örülni a Létnek, s benne önmagunknak.