5. PERSZEPHONÉ

A bennünk élő istennő: PERSZEPHONÉ

Kétarcú-kétlényegű istennő.

Az évkör háromnegyed részét anyjával, Déméterrel tölti, egynegyedét pedig Hádész hitveseként, az Alvilág úrnőjeként.
Apjával, Zeusszal gyakorlatilag semmilyen kapcsolata nincs – hacsak nem a félelem, az elárultság, az undor, a kiszolgáltatottság érzése az, ami hozzá köti.
Ugyanis Hádész, megkéri Zeusztól lánya kezét, Zeusz odaígéri Perszephonét, annak tudta nélkül, Hádész csalárd módon elrabolja őt anyjától és az Alvilágba röpíti, erőszakkal ott tartja, Zeusz pedig közömbösen és tétlenül nézi a történéseket… (Az előző, Déméter-posztomban részletesen írtam erről)
Az Anyával való kapcsolat biztonsága, bensőségessége, áldozatvállalása egyszerre örömteli és életadó, ugyanakkor az elválást/leválást nehezítő tényező is PERSZEPHONÉ számára.

Egész életét kétirányú várakozás szövi át.

Vágyakozás az Anyához való visszatérésre – a gyermeklányság megélése, a felelősség nélküliség boldog nyugalma, a totális elfogadottság, a feltétel nélküli szeretet tápláló ereje, a szimbiotikus egységélménybe való újra beleolvadás titkos igénye.

És – a fenti idillből, mégiscsak – vágyakozás a Férfihez való megtérésre – a női szerepfelvétel kihívásai, a saját megtartó erő megtalálása, a saját szexualitásához való szabad hozzáférésének joga, privát életének bátor megteremtése.

PERSZEPHONÉ, mint archetípus elsődlegesen a szükségszerűen megvalósítani való, anyáról/szülőkről leváló folyamatokra, majd az ebből kibontakoztatott női identitás és integritás kifejlesztésére irányítja a figyelmünket.

PERSZEPHONÉnak „nem könnyű lenni” – mondják.

Nagyon szép és „az örök fiatalság bájával megáldott”, nagyon érzékeny és empatikus, nagyon bizonytalan önmagában, nagyon félénk, nagyon nem tud dönteni, nagyon nem tudja mit és kit akar, nagyon befolyásolható, nagyon kerüli a konfrontációt, nagyon sodródó tud lenni… (Fiatal lányok/nők tipikus életszakaszának jellemzői ezek, ó igen, ki ne ismerné közülünk?!)

Ugyanakkor, a legnagyobb fejlődési út is az övé.

Engedelmes, alkalmazkodó, az Anyával szimbiózisban létező, mindig mások tükrében kereső önmagát – az Alvilág úrnőjévé, Hádész teljes jogú, általa megtisztelt és szeretett nőalakjává növeszti fel.

 

Tünde