Az egyéni alkalmak során – a csoportmunkákhoz hasonlóan – szintén az integratív módszerrel és az integrált emberképpel dolgozunk. Ez azt jelenti, hogy nem kizárólag a verbalitás mentén megközelíthető tartalmak mentén haladunk, hanem bátran hagyatkozunk a test bölcsességére (bodywork-gyakorlatok), a TÉR/MEZŐ erejére (rendszerállítás), a dramatikusan felállított belső képek, helyzetek szerepcserében megmutatkozó igazságaira (pszichodráma), és olykor tényleges, vizuális alkotásokkal (művészetterápia) kerülünk közelebb a nehezen megfogalmazható érzésekhez, gondolatokhoz.
Teljes odafordulással, tisztelettel vagyok a sorsod, és érző elfogadással irántad – embertársam felé.
Egy – mindkettőnk részéről – elkötelezett és bátor utazásra hívlak.
„Aki fél attól, amit a valóság napvilágra hoz, az szemellenzőt ölt magára. Aki fél attól, amit mások gondolnak és tesznek akkor, ha elmondja, amit érzékel, az elzárkózik a felismerések elől.
Aki pedig terapeutaként fél attól, hogy felvállalja egy kliense valóságát – például hogy már csak kevés ideje van hátra – attól a másik megijed, mert látja, hogy a terapeuta nem nőtt fel ehhez a valósághoz.
A szándéknélküliség és a félelemnélküliség lehetővé teszi az összhangot a valósággal, ahogy létezik, együtt a félelmet keltő, lenyűgöző vagy iszonytató oldalával.”