Scroll Top


A Halál – IGEN-je

Nem vagyok vírus tagadó. Sőt, oltásellenes sem vagyok. Az alábbi írásomban senkit nem buzdítok semmi másra – CSAK GONDOLKODÁSRA.

Mert minden kataklizma – legyen az háború, földrengés, árvíz, népirtás vagy vírus – hirtelen lecsupaszítja az életet, letépáz minden sallangot, és csak az igazi, velőtrázó kérdéseink, és az azokra adott, igaz válaszaink maradnak meg. Olvasmányokból, filmekből, Nagyszüleim elbeszéléseiből, túlélők beszámolóiból, s a különböző emberekkel/sorsokkal végzett munkámból tudom ezt.

Eddig az ember legfontosabb kérdése az volt: „Hogyan szeretnék ÉLNI?”

Ennek kitalálására, kiteljesítésére – különböző történelmi-, kultúrális-, gazdasági-, és nem utolsó sorban filozófiai és tudományos korszakok – a maguk sajátos  megoldásait kínálták.

Mostanra akár, el is lehet felejteni őket…

Kezd megváltozni a kérdésünk.

Mintha, az emberiség – én/te/ők/mi/ti/ők – kezdené megközelíteni az IGAZI KÉRDÉST. 

A „nagy tabut” – melyről a mi modern, európai kultúránkban, ezidáig, szinte illetlenség volt beszélni… 

Tagadtuk, hasítottuk, agyonhallgattuk, szégyelltük. 

A mostani világhelyzet, talán ráirányítja a figyelmünket egy teljesen új aspektusára az Életnek. Hátulról halad a „most” felé – pontosan úgy, ahogy a keleti filozófiák évezredek óta tanítják és gyakorolják, mindennapi bardo-gyakorlataikban.

„Hogyan szeretnék MEGHALNI?”  

Úgy, hogy az életemet izoláltan, szorongások, rettegések, időben-térben szűkre szabott, maszkok mögötti találkozások, érintések és ölelések, minden spontaneitás nélkül, elmagányosodva, kizárólag online-térben élem, mielőtt gépekre kapcsolva, egyedül meghalok?! 

Vagy úgy, hogy azt választom: élni akarok, nem csak vegetálni. Találkozni, kapcsolódni, érinteni, ölelni, szeretni és szeretve lenni. Együtt táncolni. Együtt énekelni. Együtt sportolni. Együtt utazni. Együtt – közösségben, csoportokban  lenni. 

Amíg lehet. 

Ameddig a sorsom engedi. S ha egy betegség vagy baleset vagy bármi más által itt az idő, és itt kell hagynom e földi dimenziót – akkor azt akarom mondani: Teljes életet éltem! Emberhez méltó életet éltem! Szabad emberként távozom, hálatelt szívvel, az én csodálatos életem miatt!

Biztos vagyok benne, hogy először a Gondolatok – az egyéni- és kollektív tudatszintek – szintjén kell a választ megtalálnunk. 

Új, friss meggyőződéseket fogunk kiérlelni arról, hogy a Halál-Igenje, hogyan tud számunkra az Élet-IGEN-jévé válni.

Ez, egy kimunkált, hiteles válasz lesz, amely később majd megmutatkozik bizonyos döntésekben, cselekvési tervekben, új életstratégiákban is. De nem most.

Most még csak GONDOLKODNI kell/kéne egy kicsit, arról a „halálos pillanatról”!

Tünde

Privacy Preferences
When you visit our website, it may store information through your browser from specific services, usually in form of cookies. Here you can change your privacy preferences. Please note that blocking some types of cookies may impact your experience on our website and the services we offer.