Szeretem azt, amikor nem minden úgy van, ahogy „a Nagy Könyvben meg van írva”.

Miközben, odaadóan próbálom kutatni és megérteni az Élet, a kapcsolatok, az emberi rendszerek törvényszerűségeit.

De különös örömmel – már-már rakoncátlan örömmel tölt el – minden olyan esemény, kapcsolódás, amikor e törvényeket felül tudja írni valami. Valami, ami a kölcsönös szeretet-áramlás miatt, sajátos új utakat váj a „hétköznapi rendek” sziklafalába.

Ekkor érzem azt, hogy be vagyok kapcsolva az Áramlásba, hogy nemcsak hordozója, de teremtője is vagyok a valóságnak.

Rudas László írja a csoportokkal kapcsolatban, hogy amikor egy folyamat lezárul, „Kudarcot vallottak rendszerint azok a szándékok is, amelyek az egykori csoport kisebb-nagyobb részének összehozására irányultak. De még a kétszemélyes vonzódások is többnyire kiürültek az idő múlásával. A nagy élmények nem ismétlődtek meg újra. (…)

Azok a vágyak és fantáziák, amelyek a csoportlét folytatására, az ott kialakult személyközi viszonyok továbbélésére irányulnak, gyakorta átvitt reakciókból erednek – ezért igazán soha sem realizálhatók. Legfeljebb a csoport befejezése előtt kognitív szinten feldolgozhatók.

Végül, azt is tudomásul kell vennünk, hogy a csoportnál éppúgy, mint az egyénnél, az élet születéssel kezdődik és halállal végződik. A világnak ez az egyik legáltalánosabb törvénye az önismereti csoportokra is érvényes. Nem tudok róla, hogy bárkinek, bármikor, bárhol sikerült volna hatályon kívül helyeznie.” (Rudas László: Delfi örökösei, 112.o.)

 

Na, és akkor, itt jövünk MI. Az ÉletIGEN csoport, csoportok. Drága Barátaim, Útitársaim! „Sikerült hatályon kívül helyeznünk”! ☺

Hogy, a ’fene se érti (dehogynem, értjük!), de egyszer volt, hol nem volt a mi csoportunk – és azóta, csoportból – közösséggé formálódtunk. Pilismarót, Kapolcs, Margitsziget, s most, teljes hétvégén Balatonföldvár, Bőszénfa. És ezen alkalmak között, megannyi megosztás: zenék, videók, cikkek, irodalmi szövegek, személyes állapot jelentések. Lélektől – lélekig. Meg tudtunk maradni, meg akarunk és meg is fogunk maradni a Szeretet-térben!

Képesek vagyunk napokat végig beszélgetni. Képesek vagyunk várni egymásra. Képesek vagyunk együtt bevásárolni, főzni. Képesek vagyunk percenként újratervezni. Képesek vagyunk az esetleges bántódásokat nyílttá tenni, tisztázni. Képesek vagyunk egytérben aludni. Képesek vagyunk egymást megölelni, megérinteni, megsimítani. Képesek vagyunk egymással hatalmasakat nevetni. Képesek vagyunk elhordozni egymás könnyeit. Képesek vagyunk mértéktartóan bort vagy sört inni. Képesek vagyunk együtt játszani – mindenfélét. Képesek vagyunk táncolni.

Köszönöm Nektek!

Eldöntöttem, – és beszéltünk már róla, Ti is ezt szeretnétek – kitágítom, megnyitom köreinket, hogy elérhetővé váljon mindazok számára, akik valaha jártak/járnak/járni fognak a csoportjaimba vagy más módon dolgoznak velem. Plusz még azok számára is, akikben bármit megmozdít ez az egyszerű szó: ÉletIGEN.

Legyünk KIVÉTELEK! Helyezzük „hatályon kívülre magunkat” – az IGEN-jeinkért!

 

Tünde