A gyermekkori traumák kialakulása különösen gyakran vezethető vissza arra, hogy a gyermek közeledése a szülőkhöz – de legtöbbször az anyához – félbeszakadt. Amikor a gyermek azt tapasztalja, hogy a szeretetét nem tudja kifejezésre juttatni, szomorú lesz vagy dühös, olykor kétségbeesik.

Ebben a szomorúságban, dühben és kétségbeesésében nyilvánul meg a csalódott szeretet.

Ha később ez a gyermek közeledni próbál valakihez, akkor a testében újraélednek a régi rossz emlékek és megint elakad. Gyakran csak topog egy helyben, mert nem képes utat engedni a szeretetének. Valahányszor ahhoz a ponthoz ér, ahol az egykori érzések ismét feltörnek benne, megtorpan és ahelyett, hogy tovább menne, e pont körül mozog tovább.

Újra és újra megközelíti, aztán eltávolodik tőle.

Ugyanez történik a következő alkalommal, amikor a gyermek egy másik személlyel lép kapcsolatra.

Ezúttal is csak addig a pontig jut, ahol annak idején a szülőkhöz való közeledése félbeszakadt. Ezt a köröző mozgást, amelynek során valaki ismételten visszatér egy és ugyanazon helyre – a valamikori elakadás helyére – anélkül, hogy előrejutna, nevezik neurózisnak.

 

(Bert Hellinger)

 

Azonban:

A felnőtt ember, az ún. „normális neurotikus” – mint Te, vagy én – képessé válik arra, hogy ezt a mintázatot felismerje a mindennapi kapcsolati működésében.

Ahhoz, hogy meg is tudja haladni, s kifejlesszen egy magasabb szintű, érettebb, bátrabb, egyenrangúbb viszonyulást – ritkán képes egymaga.

 

Egyéni, vagy egy csoport terápiás, elfogadó közegében megdolgozhatók, újraírhatók ezek az elakadások, ismétlődő sémák. A szeretet biztonságos és folytonosságot biztosító terében, végre „rá lehet nézni” mindarra, amik miatt „nem sikerült az élet”. Vagy legalábbis, nem úgy, ahogy szerettük volna.

Fel lehet ismerni. Rá lehet nézni. Ki lehet mondani. Meg lehet nevezni. Meg lehet siratni. El lehet engedni.

El lehet köteleződni az igazmondásunk és a belső szabadságunk iránt. Elköteleződni az integritásunk és hiteles cselekedeteink mellett.

Elköteleződni önmagunk nem szűnő fejlődése mellett.

Elköteleződni egy adakozó szívű, másokért felelősséget vállalni akaró és tudó, jövő mellett.

Közelíteni lehet, az útközben elfelejtett/elhajított/megtagadott álmaink felé.

 

Hát…, mit csináljunk, ha ezt a munkát, egészen az Anyánktól/Apánktól kell kezdenünk?!

 

Hosszú út lesz, de megéri!

 

Tünde