„Ha gondját viseled ennek a pillanatnak, gondját viseled minden időnek.” (Buddha)

Ha a gondjait, nehézségeit, fájdalmait, megpróbáltatásait, hiányait, szenvedését, gyászát – viseled, hordozod, vállalod – ennek a pillanatnak;

De ha gondját is viseled, gondoskodó szereteteddel, odaadó figyelmeddel, csöndes jelenléted és elfogadó nyitott tenyeredet adod – ennek a pillanatnak;

Akkor a LEGTÖBBET teszed, amit ember megtehet önmagáért és a sorsában kibontakozó „minden időért”.

Egyszerűre lefordítva: Nem kell előre kitalálnod, megoldanod az életet, nem kell „előre félned”, nem kell örök-áldozatként vonszolnod magad, csak azért, mert most nehéz, nem kell szégyellned magad…

Viseld gondját ENNEK A PILLANATNAK!

Gyakorold a JELENLÉTET!

Keress olyan társakat az utadon, akik értik, támogatják ennek a fontosságát, és szeretettel hátba vernek, amikor ezredszerre is csak lamentálni kezdesz. Akik nemcsak beszélnek, hanem készek ÉLNI is azt, amiről beszélnek!

Tünde