A válság – mint ketrecharcos – a mellkasunkon térdel. Elismerjük a győzelmét. Elismerjük, és tudatosítjuk a vereségünket.

De FÖL KELL ÁLLNI – írtam, hiszen örökké nem maradhatunk ott lenn, a vereség szőnyegén.
Mi az, ami ilyenkor történni szokott?
Hiszen a vereség egyértelmű, kár is lenne tagadni. Összeszedve minden erőnket felállunk, a bíró két oldalán elfoglaljuk a helyünket, és ő az egyikünk kezét – nem a miénket – a magasba emeli. Aztán szemlesütve odatántorgunk az edzőnkhöz. Ha jó edző, valószínűleg nem azt fogja mondani, hogy „Kész vége, hagyjuk, ennyi volt!”, hanem azt, hogy „Holnap reggel mindent átbeszélünk, nyolckor találkozunk az edzőteremben! Folytatjuk a munkát! Felvételről, együtt kielemezzük az egész meccset annak minden mozzanatával! Új edzéstervet dolgozunk ki, új stratégiát! Nincs helye az önsajnálatnak, mert az, az egyik legártalmasabb energia! Nem vagy áldozat! Ez csak egy vesztés, nem több! Csináljuk tovább, amit elkezdtünk – soha nem adjuk föl! Hiszem, hogy egyszer Te leszel a legjobb!”
Nem kell szégyenkezned, hogy nem sikerült. Hogy csak így sikerült. De elszántan és becsületesen kell tenned azért, hogy visszanyerd önmagad előtt a méltóságod. AKARNOD KELL GYŐZNI.
IGEN-t kell mondanod önmagadra, az életedre, és az Életre.
Nem tudod, hogyan…
Úgy, hogy „visszanézed az egész meccset, annak minden mozzanatával”. És magadat figyeled, csakis magadat. A saját mozdulataidat, a saját megoldásaidat, a saját energetikádat, a saját kezdeményezéseidet, a saját válaszlépéseidet – és megkeresed azt a pontot, ahol valójában már elkezdted feladni.
Rögtön az elején, az egyharmadánál vagy a felénél? Észre fogod venni. Mindenesetre, abban biztos lehetsz, hogy nem az utolsó másodpercekben történt.
Vannak, akik már a születésük pillanatában, vannak, akik kisiskolás korukban, mások kamaszként, megint mások „sikereik csúcsán” adják fel.
Minderre, egyedül, alig-alig lesz rálátásod, kell az edződ melléd, aki – érted küzdve – felhívja, oda irányítja a figyelmed, ahova kell. És van benne annyi hit, bizalom, keménység, kreativitás és szeretet feléd, hogy – az erősségeidet fókuszban tartva csakúgy, mint a gyengeségeidet – ÚJ EDZÉSTERVET dolgozzon ki számodra. A közös munkában eltalálsz a megújult erődhöz, és megtanulod jól használni majd a saját adottságaidat.
Bízni fogsz saját magadban és ezáltal, bizalommal tudsz majd kapcsolódni másokhoz is.
Elkezded gyűjtögetni, az igazi, önazonos IGEN-jeidet, a saját belső erőidet mozgósítod, nemcsak lekíséred a körülötted zajló folyamatokat. Kézbe veszed a sorsod alakulását.
Boldognak érzed magad, mert újra becsatlakozol az élet áramlásába, fejlődni és változtatni mersz.
Szabad emberként fogsz élni – és ha majd halni kell – bátor emberként távozol.
Békességet találsz a „most”-ban, a „jelenlét”-ben.

Tünde