Scroll Top


Minden izmok IGEN-je

Valóban, csak a lábaimmal futok?

Érdekes dolgot vettem ma észre. Miközben a lábaim jólesően rótták a futópálya köreit, arra lettem figyelmes, hogy a vállamat, nyakamat feszesen tartom. Sőt, még a hasamat is behúzom, mint a táncosok az ún. „alapállásban”. 

Észleltem, hogy én tényleg csak a lábaimmal futok!

Azonnal bevillant a fekete atléták mozgása, az a már közhelyszerű: „minden porcikájával mozog” kép… 

Ráirányítottam a figyelmemet az említett testrészeimre, kezdtem kilazítani őket, hagytam, hogy minden egyes lépés, zökkenés átjárja, megmozdítsa az egész testemet. Valószínűleg mókás látványt nyújthattam, ahogy a futásba beleremeg a csípőm, röpködnek a csuklóim, inog a fejem – kicsit átestem a ló túlsó oldalára, de csak azért, hogy majd legyen miből visszavenni!  

Mindenesetre, mámoros érzés volt ez a test-tapasztalás! Ráadásul, még sosem futottam 8 km-t – s hogy épp most, épp ilyen módon sikerült – nyilván nem véletlen.

Aztán azt a kérdést is feltettem, hogy az eddigi futásom módja és önkorlátozása, mennyiben hordozza ugyanazt a mintázatot, amellyel a karmikus utamat járom?

Hogyan lehetséges, hogy látszólag könnyedén, jól és sokat tudok futni – könnyű szívvel, jól és sokat éltem, de igazából inaktív marad a testem kb. fele – inaktív maradt a lényem fele mégis?!

Aztán arra gondoltam, hogy mennyire igaz mindez, mindannyiunkra, emberekre.

A csoportjaimban, s az egyéni esetkísérések során csupa kiváló, becsületes emberrel találkozom, dolgozom. 

Kitartóan „futják a futásukat”, de legtöbbször több benne a küszködés, mint az öröm. 

Mivel nem érzik a „minden porcikájukat átható életet”, gyakran kifáradnak, zihálva megállnak, s végül rövidebb lesz a táv, amit meg tudnak tenni, mint ahogy azt eleinte gondolták… Legyen szó a kapcsolataikról, a hivatásukról, az egészségükről, az álmaik megvalósításairól, az életük kiteljesítéséről. 

Ezen a ponton, mindig nagy az ijedtség…

Ezen a ponton szoktak felkeresni.

Miféle hiedelemrendszerek, családi – kimondott vagy kimondatlan elvárások, tudattalan mintázatok, transzgenerációs, megdolgozatlan traumák, kontroll-igény, hamis ön- és testkép, életválságok, az emberben tomboló hübrisz az, amely nem engedi igazán megéledni az emberi életeket?

Teljességgel hagyni mozdulni a testet, lelket és szellemet? Mi az a hamis erő, ami nem engedi minden porcikának, hogy megmozduljon, hogy végre éljen? Hogy szinte táncolva fusson? Nem engedi minden „lelki- és szellemi porcikát” bemozdítani, felhatalmazni arra, hogy csatlakozzon az áramlásba, vállaljon felelősséget az Egészért, azért, amit saját maga számára teremtett, s amit majd ezután teremteni akar?

Mi vagy Ki nem engedi…

Hogyan lehet eljutni az öntudatlan korlátozó, öndestruktív, mindennapi életgyakorlatból az igaz és tiszta „igen”-ekig?

Sokféle út van.

Az egyik – hogy velem/velünk jössz.

De a többi is, ugyanilyen jó!

Oda fogsz eltalálni, ahová kell.

Tünde

Privacy Preferences
When you visit our website, it may store information through your browser from specific services, usually in form of cookies. Here you can change your privacy preferences. Please note that blocking some types of cookies may impact your experience on our website and the services we offer.