Minden mozdulaté.

Olyan táncot táncolok, ahol gyönyörűen világított tér van, és egy „oltár” várja az érkezőket.

Olyan táncot táncolok, amely köré – ha olykor a szabadban történik – a természet von fenséges oltárt.

Olyan táncot táncolok, ahol már szól a zene, s bent a teremben, elengedjük a beszédet, csak csöndben üdvözöljük egymást, legtöbbször öleléssel.

Olyan táncot táncolok, ahol van idő beleérkezni a saját jelenlétünkbe – a testünk finom átmozgatása, a fókuszált lélegzés, a talajjal-térrel való kapcsolódás által.

Olyan táncot táncolok, ahol megengedhetem magamnak, hogy csak annyi legyek, amennyi lenni tudok éppen, úgy és annyit mozduljak, amennyi igaz.

Olyan táncot táncolok, ahol a magam mozdulatait keresgélhetem, a saját szívem közelébe-közepébe érhetek, hallgathatom és kifejezhetem mozdulatok által a szívem dobbanását, és azt is, ha rettenetes nagy csönd van odabent.

Olyan táncot táncolok, amelyben két óra alatt a zenei inspirációk segítségével, találkozhatok mind az öt elemmel. A vízzel, a földdel, a tűzzel, a levegővel és az éterrel.

Olyan táncot táncolok, ami egyként medret tart a könnyeknek és a fékevesztett örömnek is.

Olyan táncot táncolok, ahol az Élet teljességét hívjuk meg újra és újra, s eközben, meghalni is tanulunk.

Olyan táncot táncolok, ami mindig egyszeri, spontán, mélyen kapcsolódni próbál a pillanathoz, és tiszta szándékkal közeledik önmagához és másokhoz – mások testéhez, lelkéhez és szelleméhez.

Olyan táncot táncolok, ahol minden, és mindenki mozdulata, állapota egyenlő, ahol van elegendő lélektani-hely mindannyiunk számára, itt mindenki „elfér”. 

Olyan táncot táncolok, ahol a testem szétizzadt kimerültsége – szentség, ahol minden mozdulat szent lehet, ha igaz és ha valódi.

Olyan táncot táncolok, ahol a Csend – szent, ahol az Extázis – szent, ahol a Játékosság – szent, ahol az Öröm – szent, ahol az Erő – szent, ahol az Erőtlenség is – szent.

Olyan táncot táncolok, amit azért táncolhatok, mert Gabrielle Roth az volt, AKI.

Olyan táncot táncolok, amit azért táncolhatok, mert vannak akik hisznek abban, amiben Gabrielle: hogy a tánc – mindenkié, hogy a tánc az nem egy professzió, hogy a tánc az nemcsak a balett, a tangó, a salsa vagy a néptánc (tagadhatatlanul csodás tradíciókon alapuló lépésképletekkel, kultúrával).

 

Hisznek abban, hogy tánccá válik – minden őszinte lélegzetvétel és minden mozdulat. Hogy van mit tanulnunk, széltől, víztől, hegyektől, növényektől, állatoktól, csillagoktól – de mégis, legnagyobb tanítómesterei magunknak, mi magunk vagyunk. 

Mert a saját táncodban nem akarsz, és nem is tudnál többé hazudni.

 

Ilyen táncot táncolunk.

 

Így tanulunk élni.

 

És szeretni.

Még a mozdulatainkra is, IGEN-t mondani.

 

Hála értetek:

Fejér Péter, Silvija Tomcik, Upor Zoli – 5Ritmus Mozgásmeditáció, Kerényi-Kiss Zoli, Pilisi Konrád, Fatima Gozlan – Ecstatic Dance, Csillag Tamás – Dance&Movement Therapy, Mihályi Patrícia – Movement Medicine, Földvári Eszter – Kontakt Improvizáció

 

Tünde